Hogyan működik?
Az infrafűtés alapelvei
Az infrapanelek az infrasugárzásnak azon tartományát használják fel, amely kellemes hőérzetet biztosít és nem az ún. „káros típusú sugárzást“! Az infrafűtés alapelve a hőforrástól sugárzó tárgyaktól visszaverődő hő, amely a napsugárzáshoz hasonlóan először a közvetlen környezetében lévő tárgyakat, személyeket és épületszerkezeteket melegíti fel, végül a helység levegőjét. Az összehasonlítás kedvéért– a hagyományos forróvizes távfűtés konvekciós fűtési módszer, aminek során először a légtér melegszik fel és csak ezt követően az ott található tárgyak, személyek valamint épületszerkezetek. Mindeközben a kifűtött helység levegője vízszintes hőrétegeket alkot – a meleg levegő fent fog összegyűlni, lent pedig a hideg marad.
Helységek hőmérséklet eloszlása – összehasonlítás:
Helységen belüli hőáramlás – összehasonlítás:
1. HAGYOMÁNYOS FŰTÉS
1a) oldalnézet
1b) oldalnézet
2. INFRAFŰTÉS
2a) falra erősített infrapanel
2b) mennyezetre erősített infrapanel
Hagyományos fűtésnél fűtőtestet (FT) az ablak alá szokás helyezni, melynek elsődleges oka a felmelegített levegő optimálisabb áramlása – a FT irányából a helység felé. Egyúttal azonban jelentős hőveszteséggel kell számoljunk, mivel a hő az épületszerkezeteken keresztül a kültérbe szökik – a FT homlokzatán keresztül valamint a FT felett, az ablakon át– lásd az 1a) ábrát.
Megj.: szükséges megemlítenünk, hogy minden jó minőségű nyílászzáró esetében ún. résszellőző funkcióval is számolnunk kell, amikor a belső helységet szellőztetjük (ez összefügg a helység páratartalmával, stb.), tehát az épületen kiáramló hőveszteséget nem tudjuk teljességgel kiküszöbölni. A felmelegített levegő túlnyomó része az 1b) ábra szerint mozog és miután megtörténik a hőleadás a hideg levegő ismét a talaj közelébe süllyed, ahol azt a FT ismét felmelegíti.
Infrafűtés a fűtőtest (FT) tetszőleges helyre felerősíthető pl. a mennyezetre–2b) ábra vagy a falra – 2a) ábra, miközben minimalizálódik a homlokzati hőveszteség. A hőátviteli séma a következő: a FT a helységben található hatótávolságon belüli tárgyakat, személyeket valamint épületszerkezeteket melegíti fel, végül a helység levegőjét. Ennek köszönhetően további költségmegtakarítást és előnyöket jelent a hagyományos fűtéshez viszonyítva.
Megj.: értelemszerűen, minden épület más-más hőtani tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek meghatározzák egy adott konstrukció állandó hőveszteségét – függetlenül a felhasznált fűtési módszertől.